A csincsillák, ha párban élnek, remekül elfoglalják magukat; sokat törődnek egymás gondozásával, és nagyokat játszanak. Persze a nagy egyetértés és barátság mellett néha veszekedés is előfordul.

Már az apró csincsillabébi is komoly felfedezőutakat tesz a ketrecben, hát még a lakásban szabadon engedett felnőtt állat! Persze ez csak felügyelet mellett kivitelezhető, hiszen a lakás sok veszélyt rejthet az állat számára.

Ezeknek az apró rágcsálóknak igen kitűnő a hallásuk. Múholdvevőre emlékeztető, mókás, nagy füleik radarként mozogva figyelnek minden apró zajra. De nemcsak erre a célra jók ezek a "szerkezetek"; a csincsilla hőháztartását is kiválóan szabályozzák.

A többi rágcsálóhoz hasonlóan szaglásuk igen fejlett, aminek nagy szerepe van a fajtársakkal való kapcsolattartásban. A nagy szemek az éjszakai tájékozódásban segítenek nekik, ám ennek ellenére nem látnak túl jól: a távolságokat nehezen tudják felbecsülni.

Áramvonalas kis testükkel kiválóan tudnak mászni. A farok szerepe az egyensúlyozásban fontos, a puha talppárnák pedig biztosan tartják meg a mozgó állatot, valamint tompítják a földreérést ugráskor. A hátsó lábak nem véletlenül olyan erősek, izmosak: valóságos rugóként szolgálnak nagy távolságra vagy nagy magasságban történő ugrásoknál.

Mikor a csincsillák a hátsó lábaikon ülve figyelnek, füleiket mozgatják, szinte körbeforgatva, akkor biztosak lehetünk abban, hogy valamit nagyon figyelnek. Ugyanígy kuporognak, amikor játszani szeretnének, de nincs kivel vagy mivel, csak ekkor a füleiket nem mozgatják, inkább élénk szemmozgásokat végeznek.

A farokcsóválás csincsilláéknál nem éppen a barátságosság jele, sőt inkább az izgalmat, izgatottságot jelzi. Megfigyelhető, hogy amikor megijed az állat, hogy akkor lelapul, és igyekszik minél kissebre összehúzni magát, vagy mielőbb elbújni a fenyegetőnek talált jelenség elől.

A csincsillák szeretbnek hangjukkal kommunikálni. A gondos gazda sok különböző hangjelzést figyelhet meg. Ezek közül a leggyakoribb a csipogás, amit a társukkal való "beszélgetés" során hallhatunk.

Azt hallod, hogy köhög az állat? Ilyenkör többnyire nem beteg, csak szeretné, ha figyelnének rá, mert példáulelfogyott a csemege. Kiabál a kis rágcsáló? Bizony rossz a kedve, vagy nagy bajban érzi magát, és szüksége van pár kedves szóra, megnyugtatásra.

Ha a csincsilla megnyugszik, és elégedett, akkor macskamód dorombolva jelzi ezt gazdájának és társainak. De az is előfordulhat, hogy nem vágyik senkire; ilyenkor fogait csattogtatva és csikorgatva üzeni: hagyj békén, egyedül akarok maradni!