Leginkább egy apró mókusra hasonlít, fényes, sötét szemű, jópofa, veseforma fülű, bájos megjelenésű degu egyre több állatbarát szívét hódítja meg. Gyér szőrrel borított fülei bájos és komikus vonásokat kölcsönöz neki, mindezt a hatást csak tetézi tekintélyes hosszúságú, izgő-mozgó bajusza.

A degu Chilében, az Andok hegység nyugati lejtőin, lankáin őshonos. Saját maga ásta, 10 cm széles, 40 cm mély, föld alatti üregekben él. A lyukak nyílásait fadarabokkal, apró kövekkel és állati ürülékkel borítja be, a kis halmot az odú bejáratánál halmozza fel, ami nemcsak azt jelzi a többieknek, ki itt a gazda, de a hím degu csapatban elfoglalt pozíciójáról is fontos információkat közöl társainak.

A deguk nappal általában pihennek odújukban, azonban napnyugtakor előbújnak, hogy apró magvakat gyűjtsenek.

Természetes környezetben, ahol sok veszély fenyegeti, ritkán él tovább 2 éves kornál, azonban a fogságban tartott, jól gondozott deguk 5-7 éves kort is megérhetik.