Szemek: A degunak nagy szemei vannak és kiválló látással rendelkezik. Ennek köszönhetően érzékeli és elkerüli a ragadozókat, és észleli társai reakcióit.

Fülek: A degu számíthat a kiválló hallására, fajtársaival hangjelzésekkel kommunikál, és kifüleli a közeledő veszélyt. A fülek abban is segítségére vannak, hogy elvezetik vele a testmeleget.

Orr: Bár a deguk orra kicsi, a szaglásuk igen jó és fontos szerepet játszik társas életükben. A szagok és szagjelek együttesen a degukommunikáció alapját képezik.

Agy: A szaglószerv központja igen jól fejlett, emiatt olyan is olyan érzékeny a degu szaglása. Még ennélérdekesebb, hogy az agya meglehetősen tekervényes. Az intelligencia és az agytekervények közötti összefüggést már megfigyelték más fajoknál, tehát úgy túnik a degu tényleg olyan agyafúrt, amilyennek látszik.

Test: A degu teste tömör, szilárd, izmos. Fürge kis állat, és veszély esetén pedig a legkisebb helyre is képes bepréselni magát.

Lábak: A degu lábai első pillantásra finomnak és gynegéknek tűnhetnek, pedig meglehetősen erősek. Az állat képes átugorni több méternyi magasságot, könnyen mászik és elkáprásztató gyorsasággal képes szaladni.

Farok: A deguk a farkukat vizuális kommunikációra használják. A farok törékeny és könnyen leválhat a testről. Különös figyelmet kell fordítanod erre, ha meg kell fognod az állatod farkát, ugyanis az könnyen kicsúszhat a bőrből, a csontokat a húst és az inakat szabadon hagyva vérzés kíséretében. Ha ez mégis megtörténik, és a degudnak sikerül kényelmes búvóhelyre menekülnie, a megmaradt farkcsontot lerágja, mely legtöbbször gyorsan és komplikációk nélkül begyógyul, viszont a farok hiányző része soha nem nő vissza. Ez a védekező mechanizmus gyakori a ragcsálók körében a gyors meneküléskor.

Fogak: A degunak húsz foga vann, melyből négy metszőfog elől (kettő alul és kettő felul) található - ezek halvány vagy erős narancssárgák -, és tizenhat őrlőfoga van. Nincs szemfoga.