Az emberi gondoskodást élvező malacok sokkal barátságosabbak, társaságkedvelőbbek, mint félénk és tartózkodó természetű vad rokonaik.

A vad tengerimalacok bizony harapnak, ha úgy érzik védekezniük kell. Ezzel szemben szelíd rokonaik még akkor sem használják fogaikat, ha már nagyon elegük van a gyerekek olykor durva szeretgetéséből, szorongatásából.

Társas kapcsolataikban meghatározó vonás az egymás iránti türelem, mivel úgy érzik, hogy a csapat kötelékében biztonságra, védelemre lelnek. Mindez azonban csak az olyan csoportokra igaz, amelyben egy kifejlett hím és több nőstény van, esetleg kölykeikkel együtt. Egy második hím megjelenése rivalizálást kelt. Előbb-utóbb küzdelemre kerül sor kettejük között, de ezek a feszültségek is megoldódnak az ember közreműködése nélkül.

Ha a csapat valamelyik tagját olyan sérelem éri, amelyet az már nem tud elviselni, jellegzetes mély, morgó hangot ad, amellyel igyekszik megfélemlíteni a vélt vagy valós ellenfelét. A vad tengerimalacok illyen mély, morgó hangot csak nagyon ritkán hallatnak.

A tengerimalacokra jellemző a kiváncsiság és a játékosság. A szabadjára engedett állatok mindig igyekeznek valami újat, számukra izgalmas dolgot felfedezni. Örömmel vetik bele magukat mindenféle játékba, különösen, ha valamilyen finom falatot is kilátásba helyeznek a teljesítményükért.

Öt tudnivaló a tengerimalacot tartóknak
- Óvatosan fogjuk meg: létszólag vaskos felétítése ellenére, a tengerimalac érzékeny állat, nem szabad keményen szorítani.

- Egy párnak négyszer-ötször is lehetnek kölykei egy évben. Ha ez nem kívánatos, a hímet kasztráltathatjuk.

- A nőstény minden nehézség nélkül megelli az amúgy fejletten világra jövő kölykeit, amelyek nyomban képesek futni, és szilárd táplálékot fogyaszteni.

- A puha ürülék elfogyasztása természetes jelenség, mert abban még sok tápanyag és vitamin van.

- A tengerimalacok társas lények, igénylik a foglalkozást, a játékot.